A megemlékezés szervezői a két hétre kivívott szabadság euforikus boldogságát állították műsoruk középpontjába. A 8. évfolyamos tanulók által szavalt szövegek, a megelevenített történelmi pillanatok, a kórus által énekelt dalok mind-mind a forradalmi hangulat és a buzgó tettvágy képeit igyekeztek újfent elénk tárni. 1956 forradalmának elindítói között ott találjuk a szervezkedő magyar ifjúságot, amely vitaesteken bírálta a diktatúrát és követelte Rákosi Mátyás lemondását – skandálva a forradalom jelszavait –, amelyek a szereplők által most iskolánk diáktömegéből újra visszhangzottak. A politikai vezetés válságba kerülésével és az október 23-i békés tüntetéssel kezdetét vette a forradalom, mellyel Budapest és néhány nappal később a vidék is világpolitikát formáló események helyszíne lett. A hamarosan bekövetkező fordulópontot Nagy Imre november 4-i archív rádióbeszéde idézte meg, melyben bejelenti a szovjet csapatok inváziójának megindulását.
A harcok és a forradalom leverését táncos koreográfia elevenítette fel. 1956 őszén sok embernek kellett egész életre kiható döntést hoznia: menni vagy maradni? Volt, akinek ez a döntés később az életébe került, másoknak hosszú börtönéveket vagy több évtizednyi emigrációt jelentett. Ezt a dilemmát jelenítette meg a 7.a osztályosok tánca Nyári Éva irányításával.
A műsor záróakkordjaként megjelenő stilizált országhatár a hazától és a szabadságtól való búcsúzás szimbóluma, hisz aki elment, az a hazájától, szülőföldtől búcsúzott, aki maradt, az a szabadságától.
A műsor díszlete, a szereplők korhű öltözéke, a megjelenített koreográfiák, a szövegek és énekek, nem utolsó sorban pedig a rengeteg befektetett munka keretbe foglalta az akkori eseményeket.
A színvonalas műsort Balogh Lászlóné, a forradalmi ifjúság látványos mozgásos koreográfiáját Ockenfusz Enikő állította össze, a diákkórus énekeit Főbusz Nóra vezényelte.

Marton Csilla