Kezdetekben a bibliai történeteket egy növény, a nílusi papiruszsás szárából készült papirusztekercsekre írták. Kutatók szerint a Bibliában mintegy százötven növényről tesznek említést kisebb nagyobb részletességgel. Akkoriban az emberek közel álltak a természethez, így ezzel a szemléltetésmóddal mindenki számára könnyebben értelmezhetővé váltak a példabeszédek.

A bibliai növények egy része nehezen azonosítható be, mivel a bibliafordítók eltérően nevezték, vagy az olvasók élőhelyén honos, hasonló tulajdonságú növénynevekkel helyettesítették, többségük azonban ma is jól ismert. Az évszázadokig élő olajfa, a bölcsesség, az örök élet szimbóluma. Bogyóinak értékes olajával kenték fel a királyokat, papokat, de gyógyításra, világításra is használták. A kitűnő építési faanyagot adó Libanoni cédrust nagy mennyiségben használták templomok építésre, ezért ma már csak elvétve található a méltóság, hatalom, erő megtestesítője, a Messiásvárás jelképe. A fa fenséges alakja, mely csak harminc éves kora után kezd kialakulni, Csontváry: „Zarándoklat a cédrushoz” című festményén jól látható.

Napjaink divatos gyógynövénye az aloe vera a bibliai időkben is használatos volt bőrbetegségek gyógyítására, és egyéb illatos növényekkel keverve balzsamozásra.
Szó került még többek között a szerénységet, alázatot jelképező mentáról, a rabszolgák munkaképességét fokozó szent növényről a fokhagymáról, vagy a mustármagról, melynek akár kicsiny méretét eléri a hitünk, csodákra lehetünk képesek.

A beszélgetést ez alkalommal is kérdések, a témához kapcsolódó irodalmi alkotások, képek színesítették.
A Dombóvári Herbárium márciusban újabb érdekes témával várja az érdeklődőket.