A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága, az NEFMI Közgyűjteményi Főosztálya és a Magyar Nemzeti Múzeum által, az NKA Múzeumi Szakmai Kollégiumának támogatásával meghirdetett pályázat díjait Hammerstein Judit az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért felelős helyettes államtitkára adta május 19-én.

A Pulszky Társaság kezdeményezésére immár 15 éve rendezik meg a Múzeumok Majálisát a Nemzeti Múzeum kertjében. A szintén 15 éve alapított, rangos „Év múzeuma” címre idén 17 intézmény pályázott.

Dombóvár első látogatható és működési engedéllyel rendelkező gyűjteményének tulajdonosa elmondta, hogy a két nap során mintegy hatezren keresték fel sátrukat. Több személlyel is megismerkedett, akik kötődtek az íróhoz, illetve még találkozhattak vele Kunszentmártonban, az 50-es években. Levelezést és fényképeket ajánlottak fel a múzeumnak, amelyeket Bodó Imre nagy örömmel fogadott el. Gálfi Zoltán, az író tisztelője 1957-es és ’58-as Tábortűz című újságokat adott át, amelyek szintén a múzeumi tárolókba kerülnek majd.

Meglátogatta a múzeum sátrát ifj. Fekete István, az író Chicagóban élő fia, Tóth Árpád a család régi barátja, P. Fekete István hagyatéki gondnok, Hammerstein Judit helyettes államtitkár, Deme Péter, a Pulszky Társaság elnöke, Lovas Csilla, a szekszárdi Babits Emlékház vezetője, E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum és Romsics Imre, a kalocsai múzeum igazgatója.

Első képünkön: Tóth Árpád (balról az első), Bodó Imre (jobbról a harmadik), P. Fekete István (jobbról a második) és ifj. Fekete István (jobbról az első)

A vendégeket a sátor házigazdája, András fia és budapesti barátok, önkéntes segítők fogadták. A gyermekek számára rajzolási és színezési, festési lehetőséget is biztosítottak, hogy a bemutatott kiadványok mellett az érdeklődő családok minden tagja megismerhesse Fekete István nagy magyar írónk életét és munkásságát, illetve a dombóvári múzeum tevékenységét.

Bodó Imre múzeumalapítótól megtudtuk, harmadszor vettek részt a majálison, de a jövőben is szeretnének bemutatkozni és újdonságokkal, kiadványokkal, szórólapokkal is színesíteni ezt a rendezvényt, mert azt tapasztalta, hogy nagyon sok budapesti és vidéki még nem ismeri a dombóvári gyűjteményt és annak tevékenységét.