A jelenlévőknek dr. Bencze Bálint igazán színes előadást tartott
a színek világáról, történetéről, a festőnövények bemutatásával ókortól napjainkig.

Az ember már ősidők óta használja azokat a növényeket, melyeknek gyökere, szára, kérge, virága vagy egyéb része festékanyagokat tartalmaz. Kezdetben ezekkel önmagát díszítette - testfestéssel, harci vagy ünnepi díszként -, később állati bőrből majd növényi rostokból készült ruházatát, egyéb textíliáját színesítette.

A legtökéletesebb festőnövények felismeréséhez sok-sok nemzedék tapasztalatára volt szükség. Csupán a növények ismerete nem elég, tudni kell: mikor kell gyűjteni, hogyan kell tárolni, miként kell felhasználni. A növényi festékek legfőbb előnye, hogy rengeteg árnyalatot állíthatunk elő velük, de ugyanez a hátrányuk is hiszen nagyon nehéz ugyanazt a színt kétszer elállítani.

Sok növény népi neve ma is őrzi „festői” múltját. Ilyen pl. a festő pipitér, festő rekettye, a báránypirosító, mellyel a legelő juhokat vagy libákat jelölték. A szép kék színt adó festő csüllenget európai indigónak is nevezték, több országban nagy mennyiségben termesztették. A hétköznapra való vásznakat vagy az ünnepi textíliákat mintázó iparosok fontos festékalapanyaga volt ez a ma már szigorúan védett növény. A kereskedelem fejlődésével a drágább, de tartósabb színt adó indiai növény, az indigó szorította le a trónról. Az indigó népszerűsége ma is töretlen,- gondoljunk csak a vele festett, divatcikké vált farmerruhákra.

Szép színeket kaphatunk többek között a vöröshagyma, csalán, aranyvessző, orbáncfű, bodza, égerfa, dió, gesztenye alkalmazásával is, amelyek a közép-európai szokáskör elengedhetetlen kellékei napjainkban is.

A Herbárium háziasszonya rövid színtörténelemmel egészítette ki a hallottakat. Régen a színeket többnyire a festéket adó növényről nevezték el pl. rezeda sárga, mályvaszín. A szintetikus festékek térhódításával ezek a növényi (szín) nevek fokozatosan kiszorultak. Ma már bizonyára kevesen tudják, milyen pl. aberzseny szín? Dél-Amerika őslakói testfestésre is használtáka berzsenyfavörös festékanyagát, így a Dél-Amerikát felfedező portugál tengerész az ott termő rengeteg berzsenyfáról - melynek neve portugálul "pau brasil” -, joggal nevezhette elBrazíliát!

A szintetikus festékeket senkinek sem jutna eszébe kémiai nevén nevezni a hétköznapokban,(pl. króm-oxid: zöld), ezért a festékgyártók fantázianevet adnak festékeiknek. Névadó szinte bármi lehet : Szahara-sárga, perzsa-kék, Pompadour-rózsaszín vagy Bordeaux vörösboráról elnevezett bordó. A szárd-francia- osztrák háború idején, 1859-ben szörnyű csata folyt Magenta és Solferino városában. Egy angol festékgyár ezekről a városokról nevezte el újdonsült termékeit. A solferino szín már a múlté, de a magentával nap mint nap találkozhatunk az egyik távközlési társaság arculatának színeként. Érdekesség, hogy a magyar nyelv kilencszázötven színt és nyolcvan árnyalatot ismer és nevez meg pontosan!

A Herbárium közösségének Hidegné Vajda Bernadett saját készítésű, találóan vidám színekben pompázó süteményekkel kedveskedett.

A Dombóvári Herbárium december 7-én ismét várja a régi és új látogatókat a Helytörténeti Múzeumba.

Szöveg: Bordi Anna
fotók: dr. Kriston Vízi József